A múlt hétvégén kiderült, hogy ki fogja a következő évet a világ beutazásával tölteni a PokerStars költségén, az egyedi PokerStars Útlevél tulajdonosaként. Dustin Mele a világ tíz nagy pókerversenyére nyert belépőt és útiköltségeket. Most, hogy első nagy kalandjára készül, itt az ideje bemutatni Dustin Mele-t, aki az elkövetkezendő egy évben ellát minket utazásairól készült beszámolóival. Addig is, íme egy rövid bemutatkozás.

Írta: Dustin Mele

23 éves vagyok, és hosszú utat tettem meg a pókerben, míg idáig jutottam. Azzal kezdem, ahogy elkezdődött pókeres utam.

2005-ben fedeztem fel a PokerStarst. Őszintén szólva, a PokerStars az egyik legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Elkezdtem rendszeresen játszani, lassan, de biztosan gyarapítva ezzel pókertudásom és pókertőkém. Hamarosan rátaláltam a szatellitekre. Elképesztő volt, hogy részt vehetsz egy $10,000 nevezési díjú versenyen szinte akármilyen kis összeg befizetése után. Mielőtt észbe kaphattam volna, már megnyertem három szatellitet is, és részvételt nyertem a WPT Foxwoods Poker Classicra, a WPT Mirage Poker Showdownra és a WSOP főversenyére (mindhárom díjcsomag értéke $12,000 volt).

Nagy reményekkel indultam neki első úticélomnak, a WPT Foxwoodsnak. A Foxwoodsban az első nap végén több mint 100,000 zsetonom volt, amivel a mezőny első 10 játékosa között voltam. Folytattam a tőlem telhető legjobb játékot, és a második napot átvészelve körülbelül 200,000 zsetonnal eljutottam a harmadik napig. Rájöttem, hogy képes vagyok erre, és a legjobb játékomat hoztam. Kiejtettem Chris Bigglert, a Professional Poker Tour győztesét, és olyan további játékosokat, akiket korábban a tévében láttam. Szürreális érzés volt. A harmadik napon körülbelül 250,000 zsetonra hoztam fel magamat, mikor végül megtörtént: ászaimat legyőzték egy körülbelül 400,000-es potban. Csődbe vitt ez a vereség. Ez akkor történt, amikor már csak körülbelül 45 játékos volt versenyben a WPT eseményen. Lesújtó volt. Ennek ellenére is sikerült azonban a 36. helyen végeznem, amivel $12,650-t nyertem. Végül is nem rossz, de nyilvánvalóan nem ez volt a célom.

A következő állomás a WPT Mirage volt. Ez az utazás nagyon szórakoztató volt. Ez volt az első utam Vegasba, a versenyt azonban mégis szívesen elfelejteném. Egy bad beat során kiestem az első napon.

A következő a 2006-os WSOP főversenye volt, ezt az utat soha életemben nem fogom elfelejteni. Biztonságos játékot játszottam az első és második napon. Amikor asztalt váltottam, egy olyan profikkal teli asztalhoz ültem le, mint Chris "Jesus" Ferguson és Mark Vos. Ekkor történt életemben az egyik legőrültebb dolog velem.

Nem voltunk már messze a fizetős helyektől. Körülbelül 1,000 játékos volt még hátra, így próbáltam olyan biztonságos játékot hozni, amilyet csak lehetett. Kizárólag jó lapokkal játszottam, és nem próbáltam vakokat lopni vagy nagy lépéseket megjátszani, mielőtt elértük volna a buborékot. Ekkor osztócsere történt, és mielőtt észrevettem volna ezt, egyszer királyokat, kétszer pedig dámákat kaptam. Úgy tűnt, hogy minden flopban van egy vagy két ász, a játékosok pedig nyitottak, emeltek és osztott ászokat fordítottak fel. Úgy tűnt, hogy mindenhol ászok vannak. Végül nálam voltak ászok, egy játékos a button előtti helyről emelt, és én all-in mentem.

Az ellenfelem volt az egyetlen, aki megadta ezt, az osztó pedig megkért minket: „Fordítsák fel lapjaikat!” Treff és pikk ászt mutattam, az ellenfelem pedig pikk és kőr ászt. Mi a fene?

Mindkettőnknél volt egy-egy pikk ász.

A vakszint végén jártunk, és már régóta ezzel a paklival játszottunk. Egy több mint 100,000-es potot Chris Ferguson ellen vesztettem el ezzel a paklival, és találd ki mi volt? Nála ász full volt bubi párral, ezzel a paklival. Kiderült, hogy öt ász van a pakliban, mikor végre ászokat kaptam, és osztoznom kellett a poton. Kicsalták tőlem azt a rengeteg zsetont, egy cinkelt paklival.

A vakok emelkedésére csődbe mentem, és éppen a fizetős helyek előtt végeztem. A versenyigazgatónak eredmény nélkül reklamáltam. Ezzel zárult ez a borzasztó élmény számomra.

A két sikertelen las vegasi utam és a 2006-os WSOP-n töltött sok idő miatt a pókertőkém sokkal inkább megfogyatkozott, mint azt szerettem volna. Újra kellett kezdenem, szakácsként munkába fogtam és folytattam a játékot a PokerStarson. Sokkal kisebb beülőkkel kezdtem el játszani, mint előtte. Így tehát folytattam a gürcölést, és tudtam, hogy nem illik hozzám a szakácsmunka egy helyen, ahol rosszul fizettek és rosszul is bántak velem. De legalább nagyon eltökélt voltam.

Folytattam a gürcölést, és rájöttem, hogy búsásan megjutalmaznak a PokerStarson, ha Verseny Élmezőny – avagy TLB – első 100 helyének valamelyikén végzek. Ekkor a PokerStarson történt játékomnak köszönhetően pókertőkém már visszaállt egy kényelmes szintre. Felmondtam a munkahelyemen, és teljes munkaidőben a PokerStarson játszottam. Semmi nem akadályozhatott meg abban, hogy a TLB első 100 helyezettje között legyek.

Még nagyobb odaadással és eltökéltséggel játszottam, mint azelőtt valaha. Tudtam, hogy a póker az, amivel foglalkozni akarok, mert imádom ezt csinálni. Nincs túl sok örömöm az életemben a pókeren és a PokerStarson történő játékon kívül, így ez tesz boldoggá. Megragadta a tekintetem a TLB, és sikerült a legjobb 100 közé kerülnöm és ott is maradnom. Ezt semmilyen szempontból nem volt könnyű elérni. Sok eltökélt és tehetséges ember játszik a PokerStarson, így rengeteg többasztalos- és sit&go versenyen kellett részt vennem, és kell most is, ami rengeteg időbe telik.

Végül, novemberben és decemberben bekerültem a legjobb 100 közé, és két remek freerollon vehettem részt. Az elsőn négy PCA-díjcsomagot osztottak szét. Ezen a freerollon azért indulhattam, mert a novemberi TLB legjobb 100 játékosa között végeztem. Ezen a versenyen nem volt szerencsém.

A következő freeerollon a PokerStars Útlevélért és $25,000 pénznyereményért versengtünk. Itt életem egyik legkeményebb versenymezőnyével néztem farkasszemet. A verseny végén az összes zseton hozzám került, és őszintén szólva, nem tudom szavakkal kifejezni, hogy hogyan érzek, vagy ez mit jelent nekem. Ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velem eddig. Az előttem álló év lenyűgöző lesz. Azt az életet fogom élni, amire évekig vágytam, és amiért évekig küzdöttem. Alig várom, hogy beutazzam a világot, és a legnagyobb versenyeken vegyek részt, a világ legnagyszerűbb helyein.

Tényleg nem tudom kifejezni, hogy mennyire jóindulatú és nagyvonalú a PokerStars a játékosaival. Az egész világon a PokerStars a legjobb pókerterem, a legtöbb freerollal és a legjobb ügyfélszolgálattal. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mindenki képes elérni céljait. Ha valamit eléggé szeretnél elérni, és dolgozol rajta, bármit elérhetsz.